Japán értékek:
Íme néhány morzsa Japán sajátos értékeiről. Mi a titka annak a varázsnak és nyugalomnak, amit a Japán kultúrával szembesülve érez az ember.

A gyerekeket kétféle magatartásmódra nevelik: a tiszteletadásra és illendőségre. Megtanítják, hogy az étkezést befejezve, hogyan hová tegye az evőpálcikát, és hogyan üljön evés alatt. Mire a gyerek öt – hat éves lesz, már sajátos Japán életforma szerint él, anélkül hogy ennek tudatában lenne. Háromforma van amelyek segítségével önuralomra tesz szert: a test mozdulatlansága, a légző gyakorlatok és a lét középpontjára irányuló gyakorlat, a muga.

A különbségekből is lehet tanulni : Néhány érdekes eltérés a gondolkodás terén: míg a nyugati diákok szívesen gondolkodnak kizáró (vagy/vagy) típusú szembenállásokban, addig a japánok hajlanak a dolgok és/is típusú elrendezésre.
   A japán kultúrában nagyobb szerepe van a nem verbális , kommunikációnak. Nem szükséges mindent kimondani. Életükben fontos a sejtetés szerű megnyilvánulás, az előtér-háttér mélyebb érzékelése. Ez az irodalmi drámai hősök eltérő értelmezésében is érzékelhető. Egy kíséreltben ugyanarról az akváriumról szólva az európaiak a nagy halat jelölték meg érdekesebbnek míg a japánok (háttér) a kisebb halak fontosságát emelték ki.
   A versenyben, a tanulásban az amerikai szívesen látja a siker okát a saját tehetségében, míg szerinte a kudarc a külső körülményeken (balszerencse, a szomszéd-hibájából) múlik. A japán fiatal a személyes sikert közös erőfeszítésnek tartja, a sikertelenséget pedig a saját hiányosságaival magyarázza.

A japán meggyőződés szerint a létezés a  legfontosabb meghatározója az együttélés minősége és a kötelességek teljesítése. A legfőbb dolguknak azt tartják a bennük rejtőző szelídség felszabadítását és mások elfogadását.

Japánban nincs szigorú választóvonal a művészet és a mindennapi élet között. A művészet és az élet nincsenek tanokba szedve, mégis áthatnak mindent a szokások révén. Ennek legfőbb példája a harmónia, tisztelet, békesség és tisztaság.
  A japán kultúra hajlamos inkább a létezésre (tehát az útra, mint a műre) összpontosítani, ami kifejeződik a gyakorlás fogalmában is.